Versek : Iluh István: Tenni a jóért |
Iluh István: Tenni a jóért
Nagy szándékú apró dolgaink Tenni a jóért s ez a szép Kikaparjuk a föld alól A fémet a felhők mögül a fényt Csákányainknak elveszi élét A föld szívéig átfagyott agyag Faragjuk tenyerünk kérgét Nem sírunk soha a szépért Érte csak tenni s küzdeni szabad Ha nem lennénk mi ki ásna árkot Ki vinne vállain zsákot Ki öntene az elképzelésnek Acélvázat könnyű szárnyakat Ki lenne az aki a nyárnak Tikkadt melegét hordozná arcán Ki adna lelket a gyárnak Ki adna arcot a pusztaságnak Ki szolgálná istenét balgán Ki állná el a kegyeltek elől Útját a homályos árnynak Ki hallaná ha pihenni ledől Vijjogását a szalmazsáknak Ki restellné s tagadná másnak Ahol lakik szegényes negyed Ki vetne porhanyós ágyat A földbe ki szórna éltető szemet Hórihorgas nagy álmainkat Ki rakná körbe fénnyel Szisszenésekre robbant Kiáltásainkat Ki rejtené el Ki ásná fel az elsüllyedt világ Ősi tárgyait Ki rakná meg a dünnyögő kohók Tűztartályait Ki húzná ki a gőzkazánokból A meddő tüzet A jószág alól az almot S a jászolba ki hordana Illatos füvet Ki szedné össze a kukákat Ki ásna kertet olcsón S ki hagyná ott ujjai nyomát A kocsisbortól Kiürült korsón Nagy szándékú apró dolgaink Tenni a jóért s ez a szép Kikaparjuk a föld alól A fémet a felhők mögül a fényt
|