Versek : Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben |
Gérecz Attila: Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak, Ünnepi harangok imára kondulnak. Komor szájunk szélén keserű vonások – Hallod, Názáreti? Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül, Millió gyűlölet könnyekké szelidül. Kiégett szívünkön már nem csordul bánat. – Hallod, Názáreti? Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel, Derűs emberpárok zsolozsmás lélekkel. Hajlott hátunk bűnös alázatra görnyed. – Hallod, Názáreti? Vedd el életünket!
Fia képe előtt leboruló asszony, Drága vonásain torzul a fájdalom. Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak. – Hallod, Názáreti? Segítsd az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak. Fásult, néma vággyal szent csodára várnak. Vasrácsokon átal halvány fényre néznek. – Hallod, Názáreti? Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja. Négy zokogva készül a mártírhalálra. Torkához kap, s felsír álmában a gyermek: – Hallod, Názáreti? “Apámat ne engedd!”
Megtiport országon dühöng szilaj átok. Neved, rohadt dühvel ócsárló pofájok Káromolva töri csendjét a szent éjnek. – Hallod, Názáreti? Megbocsátunk... – Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének. Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek. Megrendül a börtön, recsegnek a zárak, Rab torkok harsogják szerte a világnak: Dicsőség Istennek, békesség a népnek – Hallod, Názáreti? Hozzád száll az ének.
|