Majd jól figyelj ha a szívdombok fölött
átvillámlanak vesztes perceid
Napsütésben emlék-ég dörög
s érzed a jelen jégveréseit
de gyerekkori tájad füstölög

Majd jól figyelj mert nincs feloldozás
a megmaradt ösvény nem visz sehova
Nem lendít tovább semmi csak a láz
csupán a te elhamvasztó lázad
amivé az tesz az leszel maga!

Majd jól figyelj ha szíved dombjaira
komor idődnek felhője borul
s mintha örökre elveszne az ég
Úgy látszik nem más mint csupa hiba
ez a világ- és emberteremtés

S magad is csak ekként viselkedhetsz
mert körötted minden azt sugallja
hogy egyedül te lehetsz a vesztes
Nincs is más valóságra sehol semmi jel
Szíved dombvidékéről Istenig figyelj!