| Versek : Bartal Klári: Megcsalatva |
Bartal Klári: Megcsalatva
Gyönyörű ősz van. Akár ötven éve. A gesztenyefa bolondul virít, Ökörnyál szálldos. Fénye még a napnak S múlt ifjúságnak emléke virít.
Száz neszét rejti csöndtől terhes éjjel. Vajúdik ma is. De hol az a láng? Kelet s nyugat közt tomboló vad orkán Önnön szégyenünk fútta vissza ránk.
Vérünk piroslott. Izzott fehér vágyunk, Remény zöldjébe fogódzott kezünk: Béklyónk széttörve. Forró hittel hittük, Velünk az Isten s győztesek leszünk.
Meglopva álmunk. Harcunk eltiporva. Míg ünnepelnek országló nagyok, Kopott kokárdánk messze leng a szélben S november jő. És hűvös hajnalok.
| |